Ázsia - a Kelet - a magyarok számára mindig is több volt egy távoli kontinensnél, alig ismert kultúránál. Jelentette az Őshazát, az örök határvidéket, a vonzó kulturális másságot. Keletkutatóink, elég Körösi Csoma Sándor, vagy Stein Aurél nevét említenünk, méltán lettek világhírűek.
Thaiföldet már sokan ismerjük, ám az egykori Sziám szomszédságában még számos mesés vidéket találunk, melyek csak a közelmúltban váltak elérhetővé a turizmus számára. Kambodzsa szélesre tárt ajtószárnyain túl ma olyan ritka kincsekhez "juthat hozzá" az utazó, mint a dzsungel fogságából kiszabadított Angkor fenséges romjai. Bőven van még mit felfedezni a világnak e tájékán - rántsuk hát le együtt a leplet az ismeretlenről, s induljon az utazás!
Khmer civilizáció
A valamikori Vietnam, Laosz és Thaiföld területének nagy részén uralkodó hatalmas Khmer birodalom utódállama. A Khmer civilizáció leghíresebb emléke Angkor hatalmas templomvárosa. Nincs még egy történelmi emlék Délkelet Ázsiában, mely felérne ennek az ősi létesítménynek nagyszerűségével. A legendás Angkor Birodalom központja a mai Siem Reap elnevezésű város közvetlen közelében helyezkedik el.
A birodalom fénykorát a XI. és XII. században érte el, ekkor épültek a méltán világhírű, hatalmas templompiramisok, a díszes szentélyek, a víztározók és a medencék, a szerteágazó, világszerte egyedülálló csatornahálózatok, az út- és gátrendszerek.
Angkor az elveszett város
Vajon gondolta-e a francia Henri Mouhot 1860-ban, amikor a dzsungel közepén felfedezte Angkor romjait, hogy milyen kincset adott a világnak. A IX. és XIV. század között khmer birodalom virágzó civilizációja ma már ugyanis világörökségünk része. A sokáig elfelejtett város vagy birodalom környékén egy hatalmas, 140 kilométer hosszú és 30 kilométer széles tó fekszik, ami meghatározó volt a khmer kultúra kialakulásának szempontjából, hiszen egész évben lehetett itt rizst aratni és terület halakkal is ellátta bőven az embereket. Olyan, mintha egy csodálatos csigahéjat látnánk, csiga nélkül. A kőépítészet egyik csúcsa Angkor, ahol vakolat nélkül iszonyú pontossággal faragott köveket raktak egymásra, hogy aztán szobrokkal burkolják be azokat. Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt. Könyvtárak, templomok és szentélyek működtek benne.
A távoli múlt
Angkor gazdagsága megannyi hódításának köszönhető, hiszen a hatalmas birodalom a mai Thaiföld, Malajzia, Laosz és Vietnam területének jelentős részét is megszállva tartotta. Később ez lett a veszte, mivel gazdagsága a környező birodalmak vonzó célpontjává tette. Az Angkor fénykorában rettegett ellenfélnek számító, a khmer templomok domborművein gyakran megörökített tyamok (akik a XII. században még feldúlták Angkort), a XV. század végére a mai Közép-Vietnam területén lévő, egykor hatalmas birodalmukat elveszítik. Helyüket új hódítók foglalják el, Nyugaton a sziámi Ayutthaya, Északon az új lao államszövetség, a Lan Szang, Keleten Dai Viet. Az új birodalmak egyre nagyobb tartományokat hódítottak el a mind erőtlenebb khmer királyságtól is, majd bekövetkezett a megszállás: évszázadokra sziámi fennhatóság alá került az angkori területek.
A XIX. századra a kambodzsai uralkodókat főként Bangkokban nevelik, s a khmer udvarban legfeljebb a vietnami király képviselője rendelkezett időnként még náluk is nagyobb befolyással a khmer államügyekben. Így érthető, hogy a XIX. század közepén felajánlott francia védnökség elfogadása mind a sziámi, mind a vietnami befolyásnak véget vetett.
Közelmúlt
A francia fennhatóság alól Kambodzsa 1954-ben felszabadult, de a Norodom Szihanuk uralkodásának aranykorát jelentő egy évtized után, Kambodzsa sem tudott kimaradni az Indokínai-háborúból. A háború lezárása után a katonai diktatúra következett, majd a diktatúrát a polgárháború évtizedei váltották fel. 1975-ben Pol Pot vezetésével a hírhedt "Vörös Khmerek" lettek az ország urai. A XX. század legvéresebb diktatúrái közé sorolt rezsim alig 4 éves tombolása alatt az egykor több mint tízmilliós ország lakóinak közel egynegyede az éhínség, a kínzások, és a kitelepítések áldozata lett.
A véres polgárháborúk korszaka csak 1993-ban ért véget. Ekkor az ENSZ által szervezett választások nyomán törékeny koalíciós kormányok követték egymást, és alkotmányos monarchia jött létre az országban. Kambodzsa, 10. tagországként, a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagja. Az országot ma béke, töretlen fejlődés és számtalan idegenforgalmi célú beruházás jellemzi.